Borókás rigó

• Hossz: 22–27 cm
• Szárnyfesztávolság: 39–42 cm
• Súly: 80–140 g
• Fészek: fák és magas cserjék
• Fészkelési időszak: április – augusztus
• Fészekalj mérete: 5–6 tojás
• Várható élettartam: 19 év

A borókás rigó körülbelül akkora, mint egy fekete rigó. Feje és farokvége szürke. Hátának és szárnyainak színe barna, farka pedig fekete. Mellkasa narancssárgás-bézs és rozsdabarna színű, fehér hasával, és számos pötty borítja.

Hosszúkás, erős testű, erős, közepes hosszúságú, egyenes csőrű. A szárny alsó fedőtollai fehérek.

A borókás rigó leggyakoribb hangja a fajra jellemző „schak-schak-schak” csiripelés. Különösen repülés közben és a vonuló csapatokból hallható.

Nyáron a borókás rigó elsősorban földigilisztákkal, rovarokkal és a talajban élő lárváikkal táplálkozik. De a kis állatok, például a csigák és a pókok is fontos szerepet játszanak. A bogyók és gyümölcsök csak késő nyáron és télen válnak igazán fontossá, amikor állati eredetű táplálék nem áll rendelkezésre.

A madarak az első életévükben érik el az ivarérettséget, és monogám, szezonális párkapcsolatot kötnek, amelynek keretében a fészkelési időszakban (áprilistól júliusig) másokkal szemben védik a fészkelőterületüket. Egész évben azonban nagyon társas életmódot folytatnak, és a tojásrakás után a területvédő viselkedés alábbhagy. Ezért a borókás rigókat kis kolóniákban is meg lehet találni, amint lombos és tűlevelű fákban fészkelnek. 5–6 tojást raknak, amelyeket a nőstény körülbelül 2 hétig költ. A fészekben maradó fiókák még körülbelül 2 hétig maradnak a fészekben, és a szülők közösen etetik őket, mielőtt elhagyják azt. Körülbelül 30 nap múlva a fiókák önállóvá válnak. Évente 1–2 fészekalj születik.

A fészkelési időszakon kívül a borókás rigók szinte mindig nagy rajokban mozognak, amelyekbe ősszel és télen más rigófajok is bekeveredhetnek.

A borókás rigó részleges vándorló madár, elterjedési területe a tajgától Közép- és Nyugat-Szibériáig, valamint Európa nagy részén át Közép-Franciaországig terjed. Ausztriában előfordulása egyértelműen az Alpokra és a Cseh-fennsíkra koncentrálódik. A Pannonikumot, valamint az Alpok délkeleti előhegységét csak szórványosan és helyenként lakja.

Nálunk, a Seewinkelben a borókás rigó október végétől április elejéig gyakori átvonuló és téli vendég, és csak ritkán fészkel a térségben. Télen jelentős számban érkezik északról.

A borókás rigó fészkeléséhez cserjés művelési területekre, nyílt lombos- és vegyes erdőkre, mezőcserjésekre, fasorokra, parkokra és kertekre van szüksége. Télen nyílt erdőkben, sövényekkel szegélyezett szántóterületeken, gyümölcsösökben és parkokban található meg.

A BirdLife Austria szerint a borókás rigó a sárga kategóriába tartozik a veszélyeztetettségi listán, így az elsőbbségi védelmet igénylő madarak közé sorolható. Az osztrák vörös listán a „veszélyeztetett” kategóriában szerepel. Ez azt jelenti, hogy az állomány száma csökkenő tendenciát mutat, és az elterjedési terület egyes részein magas a kihalás veszélye.

A borókás rigók megfigyelésére a legalkalmasabb időszak a téli hónapok. Gyakran nagy csapatokban járnak táplálékot keresve, és hangjuk alapján könnyen felismerhetők. Táplálékkereséshez nyílt területeket és gyümölcsösöket használnak, de néha sövényekre és fákra is átrepülnek. Ha nagyon figyelmesen nézzük, néha vörös rigókat vagy más rigófajokat is láthatunk közöttük.