Szabad kapacitás.
Kérjük, foglaljon helyet előre.
Az igazi pávákat és pompás tollazatukat általában az állatkertből vagy a kastélyparkból ismerjük, de nálunk, a Seewinkelben van egy kicsinyített, repülő megfelelőjük:
Pontosabban az úgynevezett nappali pávaszemről van szó! Ennek a lepkének ugyanis van egy nagyon jellegzetes tulajdonsága, amelyet a pávatollakról ismerünk, de vigyázat – összecsukott szárnyakkal könnyen összetéveszthető egy elszáradt levéllel.
De most már nem akarlak tovább feltartani. Csak olvassatok még több érdekességet rólam és fajtársaimról a következő oldalakon.
Viszlát hamarosan!
A naplepke
Fejléc kép: Korall, a Wikimedia Commons-on keresztül
Cikkhez tartozó kép: Quartl, a Wikimedia Commons-on keresztül
Cikkhez tartozó kép: Quartl, a Wikimedia Commons-on keresztül
A nappali pávaszemű lepkének vörösesbarna szárnyainak felső oldalán négy jellegzetes, színesen csillogó szemfolt (kék, fekete, sárga és fehér) található, amelyek egy páva tollának szemfoltjaira emlékeztetnek, és céljuk a ragadozók elriasztása.
A szárnyak alsó oldala viszont sötétbarna vagy feketésbarna márványos mintázatú és texturált. Amikor a lepkéje összehajtja a szárnyait, úgy néz ki, mint egy kiszáradt, elszáradt levél, és tökéletesen elrejtőzik. A hernyók feketék, számos apró fehér ponttal borítottak, és fekete tüskékkel rendelkeznek.
Cikkhez tartozó kép: Quartl, a Wikimedia Commons-on keresztül
Kinyitott szárnyakkal a nappali pávaszem a jellegzetes szemfoltjai miatt szinte felismerhetetlen. Zárt szárnyak esetén azonban első pillantásra könnyen összetéveszthető más, alul sötét színű nemes lepkékkel, mint például a kis róka (Aglais urticae) vagy a C-lepke (Polygonia c-album), amelyek szárnyainak alsó oldala szintén levélszerű álcázó színezetet mutat.
A kifejlett lepkék számos növény nektárjával táplálkoznak (például különböző lóherefajokkal, bogáncsokkal vagy kora tavasszal a fűzfák virágcsomóival, illetve a kertben a nyári liliommal), ősszel pedig lehullott gyümölcsökkel és egyéb növényi nedvekkel.
A hernyók viszont nagyon specializáltak, és szinte kizárólag a nagy csalán (Urtica dioica) leveleivel táplálkoznak.
A lepkék védelme érdekében fontos, hogy ne csak nektárban gazdag virágokat biztosítsunk maguknak a lepkéknek, hanem a hernyók tápláléknövényeit is megőrizzük. A kertben található csalánok elősegítik olyan lepkék szaporodását, mint például a nappali pávaszem. A csalán egyébként nem csak a nappali pávaszem hernyóinak szolgál táplálékként. A kis róka, az admirális és a földtérkép hernyói is ebből táplálkoznak.
Cikkhez tartozó kép: Quartl, a Wikimedia Commons-on keresztül
A telelés után a lepkék tavasszal párosodnak. A nőstény akár több száz petét is lerak a napsütötte csalánlevelek alsó oldalán, sűrűn egymás mellé helyezett petesejtekbe. A kikelő hernyók eleinte közösségben élnek egy közösen szőtt hálóban. A fejlődési és táplálkozási szakasz után függőbábként bábozódnak be növényi szárakra vagy falakra. Körülbelül két hét bábállapot után kikel a kifejlett pillangó.
A nappali páva-szemű lepkék évente két generációt hoznak létre. Az első generáció júniustól augusztusig, a második pedig augusztustól októberig repül. A második generáció felnőtt példányként telel át.
Sok más rovartól eltérően a nappali pávaszem nem tojásként, hernyóként vagy bábként telel át, hanem kifejlett lepkeként (imago). Ehhez már késő nyáron hűvös, nedves és védett helyeket keres magának, például faodvakat, sziklahasadékokat, földlyukakat, barlangokat, vagy ember által létrehozott helyeket, mint például fűtetlen pincéket, padlásokat, kerti fülkéket vagy fészerket.
Télen a lepkék hibernálnak, anyagcseréjüket rendkívül lelassítják, és a testükben termelődő fagyálló anyagokat (például glicerint) használják fel, hogy a fagypontnál jóval alacsonyabb hőmérsékletet is károsodás nélkül átvészeljék. Ha télen a fűtött helyiségek túl melegek lesznek, a lepkék idő előtt felébrednek és értékes energiát fogyasztanak – ilyen esetben óvatosan át kell őket helyezni egy hűvös, védett helyre.
A nappali pávaszem szinte egész Európában (a legészakibb területek kivételével), valamint Ázsia egyes részein egészen Japánig széles körben elterjedt.
Számos élőhelyen fordul elő: a természetközeli kertektől, parkoktól és gyümölcsösöktől kezdve az erdőszélekig és a mezői cserjésekig. A Seewinkelben a nappali pávaszem-lepke mindenütt megtalálható, ahol természetközeli környezet, virágos területek és elegendő csalánállomány – a hernyók táplálékául szolgáló növény – áll rendelkezésre.
A nappali pávaszem Közép-Európában jelenleg nem minősül veszélyeztetettnek, és az egyik leggyakoribb és legismertebb őshonos nappali lepkefajnak számít. A faj természetesen a peszticidmentes kertekből és a kertben található vadon élő sarkokból is profitál, ahol a csalánok télen is megmaradhatnak.
Cikkhez tartozó kép: Quartl, a Wikimedia Commons-on keresztül
A nappali páva szemek alapvetően Ausztria egész területén megfigyelhetők. Mivel kifejlett pillangóként telelnek át, a természetjáró túrákon már kora tavasszal is megfigyelhetők.
De késő ősszel is gyakran láthatók, és szívesen táplálkoznak a lehullott szőlő és más gyümölcsök levéből is.
Az ősz az az időszak, amikor nem csak a rovaroknak kell többé-kevésbé felkészülniük a télre. Sok élőlény ebben az évszakban aktívan készül a télre: több táplálékot vesznek magukhoz, tartalékokat gyűjtenek, vagy helyet alakítanak ki a hibernáláshoz. Az állat- és növényvilág őszi eseményeiről többet is megtudhatnak a „Genuss-Safari” keretében, amely kifejezetten a különböző telelési stratégiákkal foglalkozik. A Genuss-Safari során azonban nem csupán a természetben zajló aktuális eseményekről kapnak információkat, hanem elsősorban arról is, hogy az állat- és növényvilág hogyan készül fel a télre. Ezen felül egy regionális finomságokból álló piknik teszi teljessé a szafarit.
A nappali pávaszem hernyója bebábozódik
A nappali pávaszem kikel a bábból
Az elmúlt 30 nap legnépszerűbb keresései